A teák ízesítése

A jázmin felé...

Kezdetben volt a tea minden nélkül, illetve már ez sem igaz, mert a Tang dinasztia teáját bizonyos elbeszélések szerint gyömbérrel, borssal, sóval is ízesíthették. A Song dinasztia teáihoz már semmit sem tettek, az első jázminnal ízesített teákról pedig a Ming dinasztia elején szólnak a tudósítások. Pontosabban nem jázminnal ízesített teáról, hanem vízről volt szó. de még ez sem helyes, mert a jázmint még véletlenül sem az ízéért tették a teának szolgáló vízbe.

De valójában nem is itt kell kezdeni, hanem az új arisztokrácia történeténél. A Ming dinasztia új uralkodóosztálya természetesen igyekezett megkülönböztetni magát, de rossz lelkiismerettel, védekező módon elszigetelődött, félrevonult. Az új urak díszesen faragott szeparékban ültek össze egy kis tereferére és a nagyvárosok teához felszolgált rossz minőségű vizét állandó forralással igyekeztek fertőtleníteni, amitől az ízetlen, túllágyult vízzé vált. Így hát a kötelező higiéne és az elzárkozó gazdagság hamar állandó kedvtelést találtak a teában. Azt nem tudni, hogy az új kor új teái kerültek a jázminhoz, vagy fordítva, de arra vonatkozóan maradtak fenn források, hogy az urak külön számukra termesztett jázmint kevertek saját kedvelt zöld teáikhoz. A jázmin sokféle, van, amelyik csak szép, van amelyik enyhe illatú, de néhány fajta olyan töménységű kemikáliát használ, ami már mérgező lehet, émelygést, irritációt okoz. Ezeket a jázminokat a scented technikával egyszerűen a tea mellé fektetik, ami átveszi az illatát. Más jázminok kevésbé illatosak, de olajaik erősen antiszeptikusak, baktériumölő hatásúak, ezeket keverték a poshadt vízhez és hitték magukat védettebbnek a betegségekel szemben. Innen a név is, mert csak a leggazdagabbak juthattak hozzá.

Ezek a jázminok teljes virágzatukkal megjelennek a teában. Ilyen jázmint ma is nagyon nehéz találni Kínában, a pár dollárért vásárolható jázmint csak dekorációként lehet a teába visszakeverni, íze, illata, hatása semmi. Amit itt mutatunk, ritka jószág, felöntve hamar megmutatja igazi énjét. Paradox módon ebben az összetételben inkább a tea lágyítja a jázmint, nem pedig fordítva. Vastag húsleves illata száll fel az első felöntéskor, Vegeta és más fűszerkeverékek emlékét idézve. Az élmény csak a harmadik felöntésre kez tisztulni, ekkor a tea lép előtérbe, az ötödik felöntéstől kezve pedig mindkettő egy harmóniában édesül. Nagy tea. Igazán így kellene csinálni. Mindenkinek megvan a saját zöld teája, ahhoz pedig kisebb, mondjuk egy évre való fél kilogrammos adagban hozzá kellene keverni a saját organikus jázminunkat. Az illatos, kellemes jázmint pedig meghagyni a menyasszonyoknak.